Nordicwalkingtúrák - outdoor feeling lépésről lépésre

A "Vörös Föld" igaz története

Akkor most melyik is a helyes technika?	Ha nem is száz, de pár halomsír itt is akad!
Emlékezzünk...	...és okuljunk.

Ilyen (is) volt...Nordic Walking nyílt nap

Azok a téli szép emlékek:-)

Évbúcsúztató sportemberekhez méltóan

Első nap:


Nekivágott apraja-nagyja...	...és a "kemény-mag" is:-)
Mindenki igyekezett tartani a lépést...	...de a "paripa-csapatot" nem tudtuk utol érni.
Valahogy így csinálják, nemde?	Munka után édes a pihenés és a forralt bor:-)
Reméljük majdnem...	...mindenki megvan.

Második nap:


Az edzettek másnap is nekivágtak!	Ezt (is) láttuk...

...meg egy vaddisznót ami/aki a Pénz-lik barlangot őrizte...	...így aztán, jobbnak láttuk eliszkolni:-)

Harmadik nap:


Egy jól összeszokott csapat!	És a helyes légzéstechnika rejtelmei:-)

7000 nm panoráma...	...ezt a luxust!

Köd előttem...	...köd utánam!
	Legyen szerencsénk máskor is

HUN voltunk...

...és te HUN maradtál?

Szöveg: Zsolty

Megjegyzések és fotók: DÉva

Első nap:

Élménybeszámolómat ezzel a nappal kezdem, mert valahol el kell kezdeni és ez volt az a nap mikor mindenki összegyűlt és nagy beszélgetések közepett vártuk az ebéd elkészülését, amivel azonban sokan nem foglalkoztak, csak úgy hébe-hóba valaki megforgatta a füstölgő tűzön sercegő flekken darabokat, de a gulyásra vagy akármi is volt arra több figyelem összpontosult, ami a minőségen is majd megnyilvánult. Majd elfelejtettem a reggeli-délelőtti bevezetőt a nordic walking rejtelmeibe. Volt, aki nem tudott jönni vagy maradni, így nem mindenki tudott részesülni az ebéd előtti nordic walking oktatásban, de a java az jelen volt. Így, kiválasztottuk a megfelelő nordic botot, és kiokulódtunk a hétfői Fertő-tetői túrára.

Megjegyzés: az „akármi is volt” étek, vörösboros pörkölt volt, usque 2-2,5 liter vörösborral meglocsolva :-).


Finomságok készülnek…	A séfek és a kukták …a borfelelős fotózott.

Második nap:

Jól indult ez a mai nap. Egy felfrissítő mosakodás után a patakba, egy szendviccsel meg vizesüveggel a hátamon (ami hátizsákba volt persze) elindultam a találkozási ponthoz, az Évi&Rezsőlak-hoz, ahonnan kb. 8,45 kor elindultunk meghódítani a Fertő-tetőt. Ez könnyű pálya volt, hisz egyáltalán nem volt meredek, meg hát csoki volt nálam, ami nagy löketet biztosított. Jó volt, hiszen belejöttünk a nordicozásba, persze mindenki a maga módján, így a már nagy tapasztalattal rendelkező túravezető Évi, ki-ki javítgatta mozdulatainkat, ami könnyűnek bizonyult a noszogatás mellett, persze ez rám és Rezsőre nem vonatkozik, mert minden 500 méter után bevártuk a csapat lemaradt tagjait, a tájat csodálva. Persze nekik ez a luxus nem adatott meg, mert, ahogy beértek folytattuk utunkat, míg a forráshoz nem értünk. Itt megpihentünk, elfogyasztottuk az elfogyasztanivalót, és a borvizet is megkóstoltuk. Visszafele jövet egy kráterbe csodálkozott mindenki, Rezső meg komoly magyarázatot adott a keletkezésére. Lefele már könnyebb volt az út (hát kifele sem volt nehéz), mert nem maradt le annyira a nép. Én véleményeimet mondtam el a nordicozásról, hogy ez tulajdonképpen „négykerék meghajtás”, jobban halad az ember fölfelé, nem fárasztó annyira és egy kicsivel többet fogyaszt, vagyis emberi nyelven többet éget. Nagyon jó érzés volt, jól esett (nem az eső, hanem a túra), már alig vártam a szerdai Madarasi-csúcs meghódítását.

Megjegyzés: Fertő-tető, mint könnyű pálya: 784 m szintkülönbség kb. 10 kilométeren, de tényleg jó nordicos a Zsolty (meg persze szemtelenül fiatal:-)).


Köd előttem, köd utánam…	Mai penzum felét már teljesítettük

Harmadik nap:

Ez a hét nem csak a túrákról szólt. Ezen a napon ellátogattunk Csíksomlyóra, a pünkösdi búcsú helyére, ami igazán nagy látvány olyan valaki számára, aki még nem volt ott. Hosszas nézelődés után, mert volt ám amit, visszaindultunk Csíkba, megnézni a Mikó-várat, Csíkszereda egyik nagy látványossága. Bent, felfedezhettük, különböző mesterségek régen használt eszközeit, és, hogy hogyan is működött az egész akkoriban. Egy-két holmi ismerősnek tűnt, hisz falun a nagyszülők használtak ilyesmi felszerelést. Mivel a nagy látványosságok átmelegítettek, úgy döntöttünk strandolunk egyet Zsögöd-fürdőn. Hát, le is lehetett hűsülni, mert a borvíz abszolút hideg volt, a felhők is csak jöttek-mentek. De, jól esett a borvízfürdő, ami az étvágyat is meghozta, így visszakocsikáztunk Ivóba, ahol megvacsoráztunk, vagy ebédeltünk, azt nem tudni, mert egybeesett az egész, utána meg pihenni tértünk, hisz várt ránk a Hargita másnap.

Megjegyzés: Úgy rémlik, hogy a csíksomlyói kálvária megmászásakor némi sirámok elhangzottak arra vonatkozóan, hogy miért nincsenek itt a nordic walking botok. Ha jól emlékszem, nem mindenki vette könnyedén ezt az akadályt, és egyöntetű megállapítást nyert, hogy a „négykerék meghajtás” tényleg jó szolgálatot tesz.


A csíksomlyói kálvária…	…és a templom

Elférhet mindenki Isten szabad ege alatt…	…de azért…

Negyedik nap:

Ma szuper az időjárás, alkalmas túrára. Fél kilenckor indultunk neki a Madarasi menedékháznak, onnan pedig ki a csúcsra. Ez már nagyobb emelkedő volt , mint a Fertő-tetői, de már nagy gyakorlattal rendelkeztünk, így hát semmiség volt az egész. Legalábbis az én szemszögemből, aki azt tervezgette, hogy 1h 30perc alatt kijutok a Madarasi menedékházhoz. De hát, tekintettel voltam mindenkire és hallgattam Rezsőre, vagyis nem akartam demoralizálni a csapatot azzal, hogy mire kiérnek a Fedeles-kúthoz, én már ott fogok pihenni, visszafele jövet. Még a végén ők is visszafordulnak…nem, ezt nem lehetett volna megtenni. Így a következő időt hoztuk ki: 41 perc után az indulástól, pihentünk 5 percet, aztán egy félóra múlva még egy 5 perc pihenő, és még egy félóra után 20 perc pihenő a Fedeles-kútnál. Innen már egy órácskába telt a Menedékház elérése. A csúcsra, Rezsővel csak egy fél órára volt szükségünk, hogy kiérjünk és meglobogtassuk az Árpádsávos-zászlót. Ja és, hogy megcsodáljuk a kilátást, mert akárhányszor is megy ki az ember, a táj sosem veszít szépségéből. Visszafele gyorsan leértünk, a Menedékháztól 2h25perc kellett, az általam kilesett rövidítőn. Ja és persze lefele már a tudjátok micsoda is gurul. A hátránya annyi volt, hogy kikerültük a Fedeles kutat, tehát vizet, nem tudtunk tankolni. És nagyon nem örültek egy páran ennek a megoldásnak, úgyhogy már fel voltam készülve, hogy egy pár karbonszálas bot fog eltörni a hátamon, de mikor kiértünk a rengetegből, mindenki annak örült, hogy mennyit levágtunk az útból. Az időjárás szerencsére mindvégig velünk volt. Egy kis kajálás meg pihenés után este még Beatrice koncertre is elindultunk, autóval Gyergyóba. Végül is csak feltérképeztük a helyet és a nem megfelelő öltözetnek köszönhetően visszautaztunk. De nem haragudott Nagy Feró a hiányzásért.

Megjegyzés: A Zsolty féle rövidítés szaknyelven úgy hangzik, hogy: „Túravezető sosem téved el, legfeljebb útvonalat módosít.”


Kós Károly tervezte menedékház	A csúcs

Ötödik nap:

Mint mindegyik nap, ez is eseménydúsnak bizonyult. Sor került a Parajdi-sóbánya meglátogatására, ahová tömegszállító autóbusz vitt el, amelyre valóban jellemző volt a „tömeg” kifejezés. De a bánya csodás volt amúgy. Állítólag állandó a hőmérséklete és a páratartalma, de ez hogyan lehet lehetséges, mikor kb. 150 ember minden órában tornászik egy fél órát és mély lélegzetet vesz? Hm… Mindez után ellátogattunk a Medve-tóhoz, ami azért medve tó, mert medvék úszkálnak benne…vagy talán amiért medvebőr alakja van? Nagy lényege nem volt, mert pont akkor értünk oda, amikor pihentetik a tavat, 2 órát. Mintha kisbaba lenne és délutánra lefektetik. Így, a Mogyorós-tóban fürödtünk egyet, ami tulajdonképpen a Medve tó vize, mert onnan folyik át. Sós víz, így mindenki fennmaradt a tetején. El is neveztük Sós-Mogyorós-tónak. Mikor távoztunk, akkor járt le a Medve tó pihentetése…pech. Visszafele korondi specialitásokból vettünk ezt-azt. Farkaslakán olyan ember szülőházát látogattuk meg, akinek irományai a magyar érettségi egyik jelentős részét képezték, ez nem más, mint Tamási Áron. Este, elmentük a már feltérképezett helyre Gyergyóba, Kárpátia koncertre, ami egyszerűen mesés volt. Nagyon megérte.


„Minden vízbe mártott test” fennmarad a tó tetején, és míg meg nem unjuk lebeghetünk a víz színén.	„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Hatodik nap, Péntek 13:

Annak ellenére, hogy ma péntek 13, csodálatos nap állt előttünk. A cél a Gyilkos tó és Békási szoros volt. Csodás helyeket jártunk be, nem is hiszi az ember, hogy létezik, addig míg saját szemével nem látja. A Gyilkos tótól gyalog mentünk el a Békási szorosig, ami egy kellemes kis túrának bizonyult. Miután szemünk jól lakott a látvánnyal hazaindultunk, mert komoly ebédet akartunk gyártani. A lecsófőzés folyt a megszokott módon kint a szabadban, mindaddig, míg az eső el nem eredt. De mi nem hagytuk, hogy egy kis hegyi zápor dirigáljon az ebédünk felett. Így hamarosan meg is lett az esernyővel védett lecsó, ami istenire sikerült. Féltünk, hogy nem leszünk meg időben, így el kell hívjuk Patakiékat, hogy itt helybe koncertezzenek egy adag lecsóért, de mivel időben meglett, így mi mentünk ismét Gyergyóba, Edda Műveket hallgatni. Jól muzsikáltak, mi meg hazatértünk a koncert lejártával, és nyugovóra tértünk, mert vége a hétnek és szabinak, másnap hosszú út állt előttünk, és még hosszabb egyeseknek, ezt követően Rezső reggel nyolckor csapott a nem tom hány tagú ménesbe, megpakolva egy hét gyönyörű emlékeivel.

Valami boszorkányság lehet az időjárásban, gondoltuk, amikor a síelésre felkészítő edzést gyönyörű hóesésben kezdtük el…hiszen mi még „csak” felkészülünk

Az időjárás úgy döntött, hogy felkészülés és minden átmenet nélkül komoly havazásra vált. Az edzés felénél már-már sajnálkoztunk, hogy nem hoztuk síléceket magunkkal. Aztán még jól ránk ijesztett a hirtelen előbukkanó és tőlünk 10 méterre elszáguldó szarvascsorda…és már vége is volt az edzésnek. Idén a síelésre felkészítő edzések sora ezennel véget ért. Kívánunk Mindenkinek hóbiztos :-), balesetmentes és jó hangulatú síelést, sífutást !

Meteorológiai szolgálatunk a sífutásra felkészítő edzésre havazást rendelt :-) és jeleztük, hogy bizony hozni kell a léceket, mert 15 centiméteres hótakaró borítja a bakonyi erdei utakat és a bakonyi pályagépek (na jó, lehet, hogy terepjáró volt :-() már készítik a sífutópályákat, így nem kell rögtön a Dachstein-Tauern-ig rohanni egy kis síelés, sífutás végett! Mi minden esetre megnyitottuk a bakonyi sífutó szezon. A táj érintetlensége nagyon tetszett, igazi „szűzhó-túra” volt és nagyon élveztük. A hitetlenkedőkre és az utókorra is gondoltunk, néhány kép erejéig…

Gyönyörű havazással várta a Bakony az edzésre elszántakat, jelezve, hogy a hóágyuk odafenn teljes kapacitással is bírnak üzemelni és a télnek még nincs vége! Az erdő pihent a 20 centiméteres (és egyre növekvő) hótakaró alatt, mindössze egy-két őz lábnyomát láttuk...ja, és visszafele a sajátunkat :-). Na de, a bátor nordicost nem riasztja el az időjárás.